Olyan nem is tudom.. szerencsétlennek érzem magam. Ügyetlennek. Bizonytalannak, zárkózottnak. Nyámnyilának. Vannak azok a tipikus emberek, akik úgymond a jég hátán is képesek megélni. Na hát én ezer százalék hogy nem ilyen vagyok. Kiraknának egy közeli városba, és én ahelyett hogy kérdezősködnék, vagy egyáltalán bármi jelét produkálnám annak, hogy a megoldást keresem, csak bolyonganék.
De ez nem mehet így tovább. Ó, bárcsak tudnék változtatni rajta, de sajnos gyári hibás vagyok. Ez van, így jártam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése