ich will das nicht

Szentestére vissza érek kedves kis városomba, szerencsére. Irónia, irónia mindenhol. Valaki szerint híztam, mások szerint fogytam. Nem mindegy, amint a szülők visszamennek az ünnepek után, senki nem fogja figyelni, hogy mit eszek, tehát lefogyom, amit téli hideg ellen magamra híztam. Reménykedek a másodikban. 

Ja, és mostantól nem eszem kenyeret meg péksütiket. Ámen.

A tanárok kezdik összeállítani a vizsgakérdéseket nekem. Ami igazából tök fölösleges, egyből beírhatnák az egyest, megspórolnák azt az időt. Reménykedem a legjobbakban. Könyörgöm kettes, légszííííííí. 

Van egy szép alkalmi ruhám, amit nem rég a hetekben vettünk. Na az még okés, hogy a ruha szép, de hogy én hogy nézek ki benne.. Kötözött sonka. És ami a legjobb, hogy abban kell majd parádéznom az ünnepi vacsora előtt, közben, után. Hurrá

Szarul vagyok

Dagadt

Még mindig dagadtan jelentkezem, habár két kilóval könnyebben. Szerény véleményem szerint az ideális az még mínusz huszonkét kiló lenne, de haladok. Lassan, de biztosan haladok. Vagy mégsem?

Haza jöttem a lakásba, és itt ülök anyuék franciaágyán laptoppal az ölemben, mellettem egy bontott zacskó cukor, amiből hiányzik két szem. 

Elfuserált egy senki vagyok, azt meg kell hagyni.. 

Vissza a pokolba

Holnap, illetve ma indulunk vissza Münchenből, és este hét körül elvileg már otthon is leszünk a húgommal. Tehát megyünk a nagyszülőkhöz, és eszünk. Lefekszünk aludni, felkelünk és eszünk, lustizunk az ágyban ebédig és eszünk. Nekem meg valamikor el kéne "szökni", hogy vissza tudjak menni a lakásunkba, és ráálljak a mérlegre. Utoljára július tizenkettedikén tudtam magam megmérni, mivel itt nem vesznek, mert minek is az, nincs rá szükségünk. Aha, kösz. Július tizenkettedikén dagadt voltam. Augusztus nyolcadikán még mindig dagadt leszek, szóval valahogy majd visszafelé hashajtót kéne csempézni.
Más téma. Olyan fura, hogy nem tudom mikor mondjam azt hogy megyek haza. Végül is itt, Németországban van a lakásunk, itt élünk, ide jövünk haza, de Magyarország a hazám. Vagy nem? Teljesen hülyeséget beszélek? Mindegy, nekem ez magas.

Önző

Imádom, mikor este együtt a család. Mindig megtudok magamról egy csomó új dolgot. Például hogy önző vagyok. És mivel érdemeltem ki?
Először is, hogy visszaraktam egy korty tejet a hűtőbe. Tudom hogy idegesítő dolog, sok veszekedés is van belőle, és a filmek is nagyon szeretik ezt a fajta "konfliktust" bemutatni a friss házasok/élettársak életében. De könyörgöm, ha azt az egy korty (1dl) tejet beleöntöm az amúgy is tele lévő bögrémbe, kiömlik belőle. Olyan nehéz kibontani egy újabb doboz tejet, és a maradékot nem elpocsékolni?
Második ok, amiért önző vagyok, fél órát zuhanyoztam. Hajat mostam, és szőrtelenítettem.
Bocsánat, hogy ilyen hihetetlenül önző vagyok.
Ez csak az én szemszögem volt

Helyzetjelentés

Élőben jelentkezem a nagy Deutschlandból. Vasárnap volt két hete, hogy megjöttünk, azóta történt egy pár dolog. Sőt, azóta is történt egy két dolog, hogy utoljára írtam Párizsról, de nem szeretnék most mindent kivesézni, ha újra előjön esetleg, akkor úgy is leírom. Csak muszáj volt most valamit ideírni, mert különben nem sikerülne magam rávenni, hogy írjak. De írni fogok, már csak ki kell várni, hogy történjen valami.
Jó várakozást E, ez egy ideig el fog tartani.
Tiszta jó hogy magammal beszélek..

Paris

Párizs jó volt.
Ismét rádöbbentem arra, hogy a lehető leghamarabb folytatni, jobban mondva, újrakezdeni kell a fogyókúrát. És erre nem csak az ott készült képek döbbentettek rá, hanem a csoporttársaim. Több hozzáfűzni valóm nincsen, mindenki tudja vagy legalábbis hallott róla, milyen a társadalmi ranglétra legalján állni. Kit áltatok, még fel sem léptem arra a bizonyos létrára.
Mindegy. Pár kép, amibe nem rondítottam bele:

Már csak kettőt kell aludnom..

..és indulunk Párizsba*-*

Én, a kriminális picsa

Édesanyám elejtett egy olyan megjegyzést, hogy én egy kriminális picsa vagyok. Rákérdeztem, hogy az mégis milyen, de erre azt a választ kaptam, hogy hát olyan mint te.
Okosabb lettem mondhatom. Lehet hogy tisztában kellett volna lennem a szó jelentésével, úgyhogy bocsánat ha tudatlanságommal lefárasztottam valakit, így vasárnap este.
De ugye google a barátom, és én lényegében azt találtam, hogy ez a kriminális személyiségzavar szinte mindig bűnözőknél figyelhető meg.
Tehát ha netalántán valaki hallana egy olyan esetről, hogy egy kétmázsás nő kirabolt egy édességboltot, nyugodtan mutassák meg a rendőröknek ezt a bejegyzést, Baranyában megtalálnak.

Nem erről volt szó

2 perc múlva éjfél, a gyógyszer hatásideje bőven túllépte a maximum 10 órát.

Reménytelen

Ismét hihetetlen mennyiségű kalóriát vittem be a szervezetembe. 536kcal-nál abbahagytam a számolást. Azóta volt egy fél zacskó chips, Maggi 5 Minuten Terrine Kartoffelbrei és most egy bögre kakaó, ja és ne felejtsem el a sajtkrémes rudat, amit HAT! órakor sikerült megennem. Katasztrófális vagyok.

360

Anyukám a liftben röviden tömören ledagadtozott. Ismét.

Kétségek

Hihetetlenül elbizonytalanodtam, és biztos vagyok benne, hogy meg fogom bánni, bármelyik variációt is választom. Eddig megrendíthetetlenül tartottam magam egy lehetőséghez, most mégis bizonytalan vagyok. Nem vettem észre, hogy bármi is változott volna, mégis hadilábon állok a kérdés előtt. Erről, és mint sok másik dologról senkinek halvány lila gőze sincs, így igazából tanácsot sem tudok kérni. Na nem a kérdésről nem tudnak, hanem a gyakran változó gondolataimról.
És persze a kérdés.
Költözzek ki Németországba, vagy maradjak?

Visszaszámlálás

19-et kell már csak aludni, és indulunk Párizsba. Szóval van 19 napom arra, hogy gatyába rázzam magam. Befogtam egy füzetet, amibe leírtam még vasárnap, hogy mit ehetek Párizsig. Nos, ezt egyik nap csúnyán megszegtem egy csomag babpiskóta tallérral. De annyira nem volt vészes, mert ma kiderült, hogy fogytam 1,3 kilót.

Mivel ez nem elég, csökkentem a kalória bevitelt, és növelem az edzések idejét. Jó lenne, ha négy kilóval könnyebben mehetnék Párizsba, és onnan a nyárig csak öt-hat kilót kéne fogynom, és én teljes mértékben elégedett lennék.

Hajrá!

03.24

Papám ebédnél kijelentette, hogy olyan vagyok, mint egy nagy süti.

Basszus tudom, hogy úgy nézek ki, mint egy nagy-nagy, mézesmázos sütemény csordultig tele ragacsos töltelékkel, de igazán mondhatta volna ebéd után, mert nem lett volna bűntudatom ismét, hogy ismét eszem, és talán megettem volna azt a fél tál húslevest. A kedvencemet, csak úgy mellékesen. Szóóval, hasfájásra hivatkozva (éppen menstruálok) nem ettem meg a maradékot.

Ma voltam ismét tornázni, és bebizonyosodott, hogy tényleg süti vagyok. Egy nagy kövér muffin. Majdnem meghaltam, de minden feladatot a lehető legnehezebben csináltam. (Minden feladatot háromféleképpen lehet elvégezni, aki tartja az órákat mindig mondta, hogy hogy lehet az adott feladatot könnyebben, esetleg nehezebben csinálni.)

Délután nálunk volt az unokahúgom, aki Ausztriában él, és jött érte estefele az anyukája. Olyan szép alakja van, hogy csak lestem. Biztos vagyok benne, hogy egy gramm felesleg sincs rajta, tökéletes. Hozzá és mindenkihez képest muffin vagyok.

  

03.12

Ma hazafelé a buszon Szőkével utaztam, de sajnos hamar le is szállt. Nagyon szeretem a csajt, általánosban is nagyon jól kijöttünk. Volt egy időszak, amikor nagyon össze voltunk nőve, szinte mindig egymás nyakán lógtunk. És Jézusom, érdeklődött, hogy mi van velem. És ez nem az az udvarias kérdés volt, amire nem is vár rendes választ az ember, mert nem érdekli. Őt tényleg érdekelte, hogy mi van velem, és ez hihetetlenül jól esett.

...

- És hogy vagy?- érdeklődve tette fel a kérdést, de hogy máshogy tette volna, majd egy éve nem találkoztunk. Szemében kíváncsiság csillant, egész testével felém fordult. 

Érdekel a pszichológia, az emberek reagálása bizonyos dolgokra. Mindig is meg akartam tanulni a testbeszédből "olvasni", hosszútávú terveim közt szerepel, hogy egy ilyen tanfolyamon részt vegyek. Száz szónak is egy a vége, láttam a testbeszédén, hogy tényleg érdekli mi van velem.

- Jól

- De most tényleg, hogy vagy? - túl jól ismer.

- Jól

Próbáltam minél meggyőzőbben mondani, még rá is mosolyogtam. Igazából az egész beszélgetésünk alatt mosolyogtam, hihetetlenül feldobott ez a pár perc, amit a társaságában töltöttem.

- Hétvégén összefuthatnánk

Mondtam, hogy túl jól ismer

...

Megtudtam, hogy koleszos lett, mert az anyukája és a nővére elköltöztek, és hogy jövőre egy albérletben fog lakni. Szeptembertől én is "egyedül" leszek, így felvetette azt az ötletet, hogy költözzünk össze. Azt hittem hülyéskedik, de megszokhattam volna, hogy erről szó sincs. Én benne lennék, de hát a szüleim..

03.07

Miután tegnap befejeztem a szobám takarítását, gondoltam, hogy a lakást is puccba vágom. Ez a tervem meghiúsult, mert háromnegyed óra után - mikor már a fél lakás készen volt-, olyan rosszul lettem, hogy le kellett feküdnöm az ágyamba, és egész délután meg sem bírtam mozdulni.

Aztán haza jött a húgom, és bejött a szobámba filmezni. Megnéztük a Harry Potter és a Titkok Kamráját. Már a Tiltott Rengetegben voltak Aragognál, mikor megjött anyu.

Két perc múlva összerezzentünk mindketten, mert anyum elkezdett sírva(!) kiabálni, hogy én mekkora egy lusta disznó vagyok, hogy egész nap itthon fekszem, és arra nem vagyok képes, hogy elmosogassak magam után. (Azt persze nem vette észre hogy mit csináltam a lakással..) A kedvencem ez volt: "Gondolkozz el kislányom. Tudod min? Hogy hova fogsz járni iskolába Németországba, mert jössz velünk."

Na tisztázzunk valamit. Én NEM megyek Németországba. Nincs az a pénz, hogy félbehagyjam a tanulmányaimat, és kint visszaültessenek általános iskolába csak azért, mert nem mosogattam el. Felejtős. De elég jó úton járnak, hogy megutáltassák magukat velem. És az is biztos, hogy ha kényszerítenek az ország elhagyására, nem lesz egy nyugodt percük se tőlem, azt garantálom.

03.05

Hogyan égesd le magad három orvos előtt?

Elég egyszerű a képlet:

menj el a háziorvosodhoz + legyen szűrővizsgálat (mert miért is ne) + állítsanak fel a mérlegre + bőgd el magad.

Hogy égesd le magad három orvos előtt? Így.

Amúgy kiírtak erre a hétre, és ismét kaptam két fajta gyógyszert, plusz diéta. 

03.03

Persze, hogy nem telhetett volna el ez a nap is egy kis vita nélkül.

Egy órával ezelőtt hazaért anyu, rá félórával a húgom. Egy szülinapi buliról jött haza, és hozott tortát és almás pitét. Mondta anyu, hogy kóstoljam meg a tortát. Tök cuki volt, Disney hercegnős, azon belül is Belles. Csokis-málnás ízű, nagy málnadarabokkal díszített torta volt, nem utolsó sorban még jól is nézett ki, ezért megkóstoltam. Hááát, nem volt rossz, de nem az igazi. Jó, akkor egyem meg vacsorára a maradék két almás pitét (egyet ettem). Megkérdeztem a húgomat hogy kér-e, és mondta, hogy egyet rakjak neki félre. Erre anyu elkezdett nekem magyarázni, hogy neki már úgysem kell most, holnap meg nem fogja megenni, egyem meg.

Elindultam a szobámba, de félúton bűntudatom lett, hiszen milyen testvér az ilyen, hogy megeszem előle a kaját. Meg különben is, neki küldték, ő volt ott, én már így is elég dagadt vagyok, ma ráálltam a mérlegre, de nem kellett volna. Jézusom hogy nézek ki, miért vagyok ilyen dagadt, undorodom magamtól, nem szabad megennem, muszáj lesz még este tornáznom, a sok felüléstől a farcsontomnál a bőr belilult, nagyon fáj, nem akarom ezt csinálni, dagadt vagyok, megint mennyit ettem.

Puff, a nem létező önbizalmam még mélyebbre süllyedt, és visszavittem a sütit.

Kémia

Óra elején a tanár nagyban magyarázott, míg én a füzetembe firkálgattam, majd egyszer csak feltűnik, hogy túúúl nagy a csend. Persze hogy mindenki engem nézett, egy rák is megirigyelhette volna akkor a színemet. Na mindegy, haladjunk. Óra közepén írtunk egy dolgozatot, valami hülye számolásból. Már mindenki elővette a papírt, megírtuk a dolgozatot, és néztük a tanárt, hogy na akkor most mi van. Megindult felém, csoda hogy nem kaptam szívinfarktust. Iszonyatosan félek a tanártól.
"Az írásra hajlamos hölgyet megkérjük, hogy vágtasson ki a táblához"
Mit ne mondjak, kétszer esett ki a kezemből a filc, annyira remegett a kezem. Az osztály röhög, a tanár szúrósan néz. A poén, hogy ötöst kaptam, méghozzá csillagosat* hibátlan lett. Én sem tudom hogy csináltam.



*nem kapunk csillagot

Kifejezhetetlen

Olyan nem is tudom.. szerencsétlennek érzem magam. Ügyetlennek. Bizonytalannak, zárkózottnak. Nyámnyilának. Vannak azok a tipikus emberek, akik úgymond a jég hátán is képesek megélni. Na hát én ezer százalék hogy nem ilyen vagyok. Kiraknának egy közeli városba, és én ahelyett hogy kérdezősködnék, vagy egyáltalán bármi jelét produkálnám annak, hogy a megoldást keresem, csak bolyonganék.
De ez nem mehet így tovább. Ó, bárcsak tudnék változtatni rajta, de sajnos gyári hibás vagyok. Ez van, így jártam.

Furcsán

Kezdem magam furán érezni. Vasárnap ettem utoljára, de ha egyszer ez kell ahhoz hogy ne nézzenek ki mindenhol, addig csinálom amíg nem leszek elviselhető. És talán be tudom bizonyítani a szüleimnek, hogy igenis én is lehetek vékony. Hogy érek valamit..

Egy kis fény a szürke hétköznapokban

Úgy érzem sínen vagyok. Kontrollálni tudom az éhségemet, ami mindig nehezen ment, ráadásul a sportolás terén is csak jót tapasztalok. Tehát haladok, vagy legalábbis valami olyasmi. Csak a változást látnám már..

Sok

Hogy én mennyire szégyenlem magam. Hogy én mennyire egy undorító hájas disznó vagyok, hihetetlen. Csodálkozom, hogy még nem szakadt szét a gyomrom. De ha jobban belegondolok, egy egész univerzumot is képes lennék megenni. Borzalmas.

Az érzés

Mikor édesanyád azt taglalja, hogy ne csodálkozzak, ha senki nem hív 'bulizni', mikor így nézek ki. Majd édesapám, hogy középiskola után még jobban elhízom. Felülmulhatatlan.
Mindenki megjegyezte ebben az évben, hogy mennyit híztam. Fogytam két kilót, de úgy látszik ez nem elég. De vigasztal a tudat, hogy már csak 13 kilót kell fogynom. Ámen.