Sikerekben Gazdag, Boldog Új Évet Kívánok!

Holnap hivatalosan is kezdődik a pokol

Félek a karácsonyi ünnepektől. Főleg most, hogy nemrég lebuktam, de sikerült kimagyarázni, és elhitettem velük, hogy ez egy múló állapot. Hihetetlen, mennyire nem ismernek. Komolyan azt hitték, két hétig tartott ez a mizéria az evéssel, és utána önként, dalolva csinálom azt, ami szerintük helyes? Te jó Isten. Tényleg nem ismernek, pedig mindig hangoztatják, hogy úgy sem tudok előlük eltitkolni semmit sem. Na ne nevettessenek. És mi történt? Négy évet próbálnak besűríteni nekem pár hétbe. Azt a négy évet, amelyikben észre sem vettek semmit. Olyan szinten semmit, hogy amikor a szemük és fülük láttára, hallatára az ismerőseik adtak tanácsot- én inkább gúnyos megjegyzésnek mondanám-, hogy hogyan fogyjak le, még helyeseltek, és csöndre intettek, hogy figyeljek, és változtassak. Nem vették észre, hogy ez nekem mennyire rossz, mennyire fáj, és hogy alapból ezekkel ostoroztam magam gondolatban. És a valódi okát még a mai napig nem tudják, de ha rajtam múlik, nem is fogják. De erősebbé tették bennem azt az elhatározást, hogy változtatnom kell. Ezáltal is köszönöm nekik, nélkülük nem valósult volna meg ilyen szinten.
Eltértem picit a témától, mindegy.
Nagyon félek a családi ebédektől, vacsoráktól, mert 110%-ig biztos vagyok benne, hogy mindenki azt fogja lesni, hogy mennyit is eszem. De túl fogom élni. Miután elmúltak az ünnepek, újult erővel folytatom, amit folytatni kell, és mosolyogva várom 2014-et. Mert ha tetszik ha nem, 2014 az én évem lesz!

Nem szabad

Nem szabad kimenni a szobából. Nem szabad kimenni a szobából, mert meg fogom támadni a hűtőt. Nem szabad.

Pop Medley 2013

Megint én vagyok a hibás

Igen, valószínűleg én miattam fogsz lemaradni az anyaggal. Biztos az öt fős csoportlétszámú szakkörön pont az én órarendem szerint egyeztettünk időpontot. És direkt vannak úgy az óráim, hogy egyszer te ne tudjál eljönni. Az nem baj, hogy a maradék négy embernek ez így tökéletes, az én hibám.

Kérlek, mesélj még!

Sikertelenség

- 3 tál müzli
- 1 db pizzás csiga
- 1 db rántott sajtos szendvics
- 45g ropi

Lőjetek le!
Holnap, Ma, Mostantól minden megváltozik.

Kedvenc tanár

- Nehogy megkérdezd, hogy most miért nem írtam be, és múltkor miért. Valószínűleg múlt órán többször rád szóltam - teljesen váratlanul szólalt meg irodalom óra kellős közepén a tanár.
- Most mit csináltam tanárnő?
- Még nem tudom Vivien, nem tudom.. És teljesen nyugodtan elemzi nekünk tovább Janus versét. 

Hát jóó. De most komolyan, a csaj nem csinált semmit. Senki nem csinált semmit, síri csönd volt a teremben.

Egyszer úgy is eljutok Roxfortba

Kis öröm a hétköznapokban

Múlt héten az osztályfőnököm kitalálta, hogy nem elég jó az osztályközösség, csapatépítés célja érdekében bent fogunk maradni az iskolában. A harminckét gyerekből álló osztályból huszonnyolcan voltunk, annyira nem is rossz.
Kétes érzésekkel gondoltam reggel erre az egész hercehurcára, de végül is megérte. Mindenképpen. Egy közös activiti észrevétlenül hozta össze az osztályt, de csodákat nem várok.
Másfél szelet pizzát ettem, de így is szörnyen érzem magam. Földrajz felelésem olyan gyatra lett, hogy a tanár azt mondta, inkább legközelebb. Nem bírtam megszólalni, leblokkoltam, pedig egyike vagyok az olyan embereknek, aki ha kell ha nem, beszél. Visszatérve az órára, nagyon magam alatt voltam, ráadásul előtte még ettem is. Újra eluralkodott bennem az az érzés. Feleslegesnek, egy csődtömegnek. Bűntudatom lett, ki akartam adni magamból mindent. Küzdöttem a hányinger ellen, nem akartam megint gyenge lenni. A legnagyobb röhej az egészben az, hogy utána- ha lehet tetézni- még nagyobb önundor tört rám, amiért nem tudtam megtenni a célom érdekében. Ennek sehogy sincs értelme..

Képtelenség

Néha csak bámulok magam elé, és felteszem magamban ezeket a kérdéseket. Ez tényleg velem történik meg? Miért pont én?