Kétségek

Hihetetlenül elbizonytalanodtam, és biztos vagyok benne, hogy meg fogom bánni, bármelyik variációt is választom. Eddig megrendíthetetlenül tartottam magam egy lehetőséghez, most mégis bizonytalan vagyok. Nem vettem észre, hogy bármi is változott volna, mégis hadilábon állok a kérdés előtt. Erről, és mint sok másik dologról senkinek halvány lila gőze sincs, így igazából tanácsot sem tudok kérni. Na nem a kérdésről nem tudnak, hanem a gyakran változó gondolataimról.
És persze a kérdés.
Költözzek ki Németországba, vagy maradjak?

Visszaszámlálás

19-et kell már csak aludni, és indulunk Párizsba. Szóval van 19 napom arra, hogy gatyába rázzam magam. Befogtam egy füzetet, amibe leírtam még vasárnap, hogy mit ehetek Párizsig. Nos, ezt egyik nap csúnyán megszegtem egy csomag babpiskóta tallérral. De annyira nem volt vészes, mert ma kiderült, hogy fogytam 1,3 kilót.

Mivel ez nem elég, csökkentem a kalória bevitelt, és növelem az edzések idejét. Jó lenne, ha négy kilóval könnyebben mehetnék Párizsba, és onnan a nyárig csak öt-hat kilót kéne fogynom, és én teljes mértékben elégedett lennék.

Hajrá!

03.24

Papám ebédnél kijelentette, hogy olyan vagyok, mint egy nagy süti.

Basszus tudom, hogy úgy nézek ki, mint egy nagy-nagy, mézesmázos sütemény csordultig tele ragacsos töltelékkel, de igazán mondhatta volna ebéd után, mert nem lett volna bűntudatom ismét, hogy ismét eszem, és talán megettem volna azt a fél tál húslevest. A kedvencemet, csak úgy mellékesen. Szóóval, hasfájásra hivatkozva (éppen menstruálok) nem ettem meg a maradékot.

Ma voltam ismét tornázni, és bebizonyosodott, hogy tényleg süti vagyok. Egy nagy kövér muffin. Majdnem meghaltam, de minden feladatot a lehető legnehezebben csináltam. (Minden feladatot háromféleképpen lehet elvégezni, aki tartja az órákat mindig mondta, hogy hogy lehet az adott feladatot könnyebben, esetleg nehezebben csinálni.)

Délután nálunk volt az unokahúgom, aki Ausztriában él, és jött érte estefele az anyukája. Olyan szép alakja van, hogy csak lestem. Biztos vagyok benne, hogy egy gramm felesleg sincs rajta, tökéletes. Hozzá és mindenkihez képest muffin vagyok.

  

03.12

Ma hazafelé a buszon Szőkével utaztam, de sajnos hamar le is szállt. Nagyon szeretem a csajt, általánosban is nagyon jól kijöttünk. Volt egy időszak, amikor nagyon össze voltunk nőve, szinte mindig egymás nyakán lógtunk. És Jézusom, érdeklődött, hogy mi van velem. És ez nem az az udvarias kérdés volt, amire nem is vár rendes választ az ember, mert nem érdekli. Őt tényleg érdekelte, hogy mi van velem, és ez hihetetlenül jól esett.

...

- És hogy vagy?- érdeklődve tette fel a kérdést, de hogy máshogy tette volna, majd egy éve nem találkoztunk. Szemében kíváncsiság csillant, egész testével felém fordult. 

Érdekel a pszichológia, az emberek reagálása bizonyos dolgokra. Mindig is meg akartam tanulni a testbeszédből "olvasni", hosszútávú terveim közt szerepel, hogy egy ilyen tanfolyamon részt vegyek. Száz szónak is egy a vége, láttam a testbeszédén, hogy tényleg érdekli mi van velem.

- Jól

- De most tényleg, hogy vagy? - túl jól ismer.

- Jól

Próbáltam minél meggyőzőbben mondani, még rá is mosolyogtam. Igazából az egész beszélgetésünk alatt mosolyogtam, hihetetlenül feldobott ez a pár perc, amit a társaságában töltöttem.

- Hétvégén összefuthatnánk

Mondtam, hogy túl jól ismer

...

Megtudtam, hogy koleszos lett, mert az anyukája és a nővére elköltöztek, és hogy jövőre egy albérletben fog lakni. Szeptembertől én is "egyedül" leszek, így felvetette azt az ötletet, hogy költözzünk össze. Azt hittem hülyéskedik, de megszokhattam volna, hogy erről szó sincs. Én benne lennék, de hát a szüleim..

03.07

Miután tegnap befejeztem a szobám takarítását, gondoltam, hogy a lakást is puccba vágom. Ez a tervem meghiúsult, mert háromnegyed óra után - mikor már a fél lakás készen volt-, olyan rosszul lettem, hogy le kellett feküdnöm az ágyamba, és egész délután meg sem bírtam mozdulni.

Aztán haza jött a húgom, és bejött a szobámba filmezni. Megnéztük a Harry Potter és a Titkok Kamráját. Már a Tiltott Rengetegben voltak Aragognál, mikor megjött anyu.

Két perc múlva összerezzentünk mindketten, mert anyum elkezdett sírva(!) kiabálni, hogy én mekkora egy lusta disznó vagyok, hogy egész nap itthon fekszem, és arra nem vagyok képes, hogy elmosogassak magam után. (Azt persze nem vette észre hogy mit csináltam a lakással..) A kedvencem ez volt: "Gondolkozz el kislányom. Tudod min? Hogy hova fogsz járni iskolába Németországba, mert jössz velünk."

Na tisztázzunk valamit. Én NEM megyek Németországba. Nincs az a pénz, hogy félbehagyjam a tanulmányaimat, és kint visszaültessenek általános iskolába csak azért, mert nem mosogattam el. Felejtős. De elég jó úton járnak, hogy megutáltassák magukat velem. És az is biztos, hogy ha kényszerítenek az ország elhagyására, nem lesz egy nyugodt percük se tőlem, azt garantálom.

03.05

Hogyan égesd le magad három orvos előtt?

Elég egyszerű a képlet:

menj el a háziorvosodhoz + legyen szűrővizsgálat (mert miért is ne) + állítsanak fel a mérlegre + bőgd el magad.

Hogy égesd le magad három orvos előtt? Így.

Amúgy kiírtak erre a hétre, és ismét kaptam két fajta gyógyszert, plusz diéta. 

03.03

Persze, hogy nem telhetett volna el ez a nap is egy kis vita nélkül.

Egy órával ezelőtt hazaért anyu, rá félórával a húgom. Egy szülinapi buliról jött haza, és hozott tortát és almás pitét. Mondta anyu, hogy kóstoljam meg a tortát. Tök cuki volt, Disney hercegnős, azon belül is Belles. Csokis-málnás ízű, nagy málnadarabokkal díszített torta volt, nem utolsó sorban még jól is nézett ki, ezért megkóstoltam. Hááát, nem volt rossz, de nem az igazi. Jó, akkor egyem meg vacsorára a maradék két almás pitét (egyet ettem). Megkérdeztem a húgomat hogy kér-e, és mondta, hogy egyet rakjak neki félre. Erre anyu elkezdett nekem magyarázni, hogy neki már úgysem kell most, holnap meg nem fogja megenni, egyem meg.

Elindultam a szobámba, de félúton bűntudatom lett, hiszen milyen testvér az ilyen, hogy megeszem előle a kaját. Meg különben is, neki küldték, ő volt ott, én már így is elég dagadt vagyok, ma ráálltam a mérlegre, de nem kellett volna. Jézusom hogy nézek ki, miért vagyok ilyen dagadt, undorodom magamtól, nem szabad megennem, muszáj lesz még este tornáznom, a sok felüléstől a farcsontomnál a bőr belilult, nagyon fáj, nem akarom ezt csinálni, dagadt vagyok, megint mennyit ettem.

Puff, a nem létező önbizalmam még mélyebbre süllyedt, és visszavittem a sütit.