Félek a karácsonyi ünnepektől. Főleg most, hogy nemrég lebuktam, de sikerült kimagyarázni, és elhitettem velük, hogy ez egy múló állapot. Hihetetlen, mennyire nem ismernek. Komolyan azt hitték, két hétig tartott ez a mizéria az evéssel, és utána önként, dalolva csinálom azt, ami szerintük helyes? Te jó Isten. Tényleg nem ismernek, pedig mindig hangoztatják, hogy úgy sem tudok előlük eltitkolni semmit sem. Na ne nevettessenek. És mi történt? Négy évet próbálnak besűríteni nekem pár hétbe. Azt a négy évet, amelyikben észre sem vettek semmit. Olyan szinten semmit, hogy amikor a szemük és fülük láttára, hallatára az ismerőseik adtak tanácsot- én inkább gúnyos megjegyzésnek mondanám-, hogy hogyan fogyjak le, még helyeseltek, és csöndre intettek, hogy figyeljek, és változtassak. Nem vették észre, hogy ez nekem mennyire rossz, mennyire fáj, és hogy alapból ezekkel ostoroztam magam gondolatban. És a valódi okát még a mai napig nem tudják, de ha rajtam múlik, nem is fogják. De erősebbé tették bennem azt az elhatározást, hogy változtatnom kell. Ezáltal is köszönöm nekik, nélkülük nem valósult volna meg ilyen szinten.
Eltértem picit a témától, mindegy.
Nagyon félek a családi ebédektől, vacsoráktól, mert 110%-ig biztos vagyok benne, hogy mindenki azt fogja lesni, hogy mennyit is eszem. De túl fogom élni. Miután elmúltak az ünnepek, újult erővel folytatom, amit folytatni kell, és mosolyogva várom 2014-et. Mert ha tetszik ha nem, 2014 az én évem lesz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése