2015. február 2., hétfő

Nem sírunk, erősek vagyunk!

Besokalltam. Megint minden gondolatom a kaja körül forog. Nem tudok koncentrálni. Nem érdekel semmi, mindenki hagyjon békén a francba. Olyan nagy kérés ez? Csak. Hagyjanak. Magamra.
Elővettem a régi sírós számokat, és gyakorlok. Gyakorlok hogy ne sírjak és maradjak semleges. Nem gondoltam volna hogy ilyet fogok valaha is csinálni. Na mindeeegy.

"Here I am at the end of me, trying to hold to what I can't see"

Legszívesebben maradnék a sötét, levegőtlen szobámban, a franciaágy kellős közepén, két takaróba bebugyolálva és csak lennék. Senki sem nyaggatna, piszkálna. 

Kéne egy ház a semmi közepén, egy tó mellett, ahol lehet úszni. 

Nem akarom a mai napot. Nagyon nem. NEM. N.E.M. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése