Itt a nyár, még mindig dagadt vagyok, még mindig löttyedt vagyok, még mindig, még mindig. Próbálok nem enni tejtermékeket, több kevesebb sikerrel. Tejet meg kakaót magában már nem iszom, szóval haladok. Kis lépésekben, de haladok. Következő, hogy a péksütiket hagyjuk a francba, nem kell az nekem, nincs szükségem rá. Nagynénim is megmondta, hogy nem kéne tovább növeszteni a hátsómat, és teljes mértékben igaza van. Nem fogom. Fél négy után csak gyümölcs van és víz.
Ki kéne próbálni a tojásdiétát, de úgy semmi esélyem, ha a mamámnál ebédelek minden nap, hiszen nem mondhatom, hogy két-három héten keresztül pont ettem mielőtt átmentem hozzá. Vagy be kéne adnom valamit, hogy egy kicsit "egészségesebbet" főzzön. Nagynénimék paleo lázban égnek, de tényleg hasznos, mert sokat fogyott mindenki aki ezt a diétát csinálta. De akkor sem visz rá a lélek hogy például szalonnát egyek este nyolc után, mert jujj, mi az már. A lényeg, hogy rosszalkodnak bennem a dolgok, lásd véres széklet, hasmenés és székrekedés váltakozása, szédülés, hányinger, ritkán hőemelkedés, és ami a legjobban irritál, az a fáradékonyság. Én bevallom hogy lusta vagyok mint a föld, de olyan nem fordult korábban elő, hogy suli után befekszem az ágyamba, kilenckor felébredek, tévézek negyed órát és alszom reggelig. Nagynénim azt javasolta, hogy mondjam a mamámnak, hogy az orvos azt mondta, nem szabad ennem tésztát, rizst krumplit, és olajjal készült ételeket. Ez mind szép és jó, de szegény mammer mit főzzön akkor nekem?
Nyáron úgyis megyek dolgozni, ismerősöknél fogok lakni anyuéktól messze, szóval majd alkotok. Addig is tartom a max. 600 kcal-t per nap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése