03.03

Persze, hogy nem telhetett volna el ez a nap is egy kis vita nélkül.

Egy órával ezelőtt hazaért anyu, rá félórával a húgom. Egy szülinapi buliról jött haza, és hozott tortát és almás pitét. Mondta anyu, hogy kóstoljam meg a tortát. Tök cuki volt, Disney hercegnős, azon belül is Belles. Csokis-málnás ízű, nagy málnadarabokkal díszített torta volt, nem utolsó sorban még jól is nézett ki, ezért megkóstoltam. Hááát, nem volt rossz, de nem az igazi. Jó, akkor egyem meg vacsorára a maradék két almás pitét (egyet ettem). Megkérdeztem a húgomat hogy kér-e, és mondta, hogy egyet rakjak neki félre. Erre anyu elkezdett nekem magyarázni, hogy neki már úgysem kell most, holnap meg nem fogja megenni, egyem meg.

Elindultam a szobámba, de félúton bűntudatom lett, hiszen milyen testvér az ilyen, hogy megeszem előle a kaját. Meg különben is, neki küldték, ő volt ott, én már így is elég dagadt vagyok, ma ráálltam a mérlegre, de nem kellett volna. Jézusom hogy nézek ki, miért vagyok ilyen dagadt, undorodom magamtól, nem szabad megennem, muszáj lesz még este tornáznom, a sok felüléstől a farcsontomnál a bőr belilult, nagyon fáj, nem akarom ezt csinálni, dagadt vagyok, megint mennyit ettem.

Puff, a nem létező önbizalmam még mélyebbre süllyedt, és visszavittem a sütit.