03.12

Ma hazafelé a buszon Szőkével utaztam, de sajnos hamar le is szállt. Nagyon szeretem a csajt, általánosban is nagyon jól kijöttünk. Volt egy időszak, amikor nagyon össze voltunk nőve, szinte mindig egymás nyakán lógtunk. És Jézusom, érdeklődött, hogy mi van velem. És ez nem az az udvarias kérdés volt, amire nem is vár rendes választ az ember, mert nem érdekli. Őt tényleg érdekelte, hogy mi van velem, és ez hihetetlenül jól esett.

...

- És hogy vagy?- érdeklődve tette fel a kérdést, de hogy máshogy tette volna, majd egy éve nem találkoztunk. Szemében kíváncsiság csillant, egész testével felém fordult. 

Érdekel a pszichológia, az emberek reagálása bizonyos dolgokra. Mindig is meg akartam tanulni a testbeszédből "olvasni", hosszútávú terveim közt szerepel, hogy egy ilyen tanfolyamon részt vegyek. Száz szónak is egy a vége, láttam a testbeszédén, hogy tényleg érdekli mi van velem.

- Jól

- De most tényleg, hogy vagy? - túl jól ismer.

- Jól

Próbáltam minél meggyőzőbben mondani, még rá is mosolyogtam. Igazából az egész beszélgetésünk alatt mosolyogtam, hihetetlenül feldobott ez a pár perc, amit a társaságában töltöttem.

- Hétvégén összefuthatnánk

Mondtam, hogy túl jól ismer

...

Megtudtam, hogy koleszos lett, mert az anyukája és a nővére elköltöztek, és hogy jövőre egy albérletben fog lakni. Szeptembertől én is "egyedül" leszek, így felvetette azt az ötletet, hogy költözzünk össze. Azt hittem hülyéskedik, de megszokhattam volna, hogy erről szó sincs. Én benne lennék, de hát a szüleim..