03.24

Papám ebédnél kijelentette, hogy olyan vagyok, mint egy nagy süti.

Basszus tudom, hogy úgy nézek ki, mint egy nagy-nagy, mézesmázos sütemény csordultig tele ragacsos töltelékkel, de igazán mondhatta volna ebéd után, mert nem lett volna bűntudatom ismét, hogy ismét eszem, és talán megettem volna azt a fél tál húslevest. A kedvencemet, csak úgy mellékesen. Szóóval, hasfájásra hivatkozva (éppen menstruálok) nem ettem meg a maradékot.

Ma voltam ismét tornázni, és bebizonyosodott, hogy tényleg süti vagyok. Egy nagy kövér muffin. Majdnem meghaltam, de minden feladatot a lehető legnehezebben csináltam. (Minden feladatot háromféleképpen lehet elvégezni, aki tartja az órákat mindig mondta, hogy hogy lehet az adott feladatot könnyebben, esetleg nehezebben csinálni.)

Délután nálunk volt az unokahúgom, aki Ausztriában él, és jött érte estefele az anyukája. Olyan szép alakja van, hogy csak lestem. Biztos vagyok benne, hogy egy gramm felesleg sincs rajta, tökéletes. Hozzá és mindenkihez képest muffin vagyok.