Miután tegnap befejeztem a szobám takarítását, gondoltam, hogy a
lakást is puccba vágom. Ez a tervem meghiúsult, mert háromnegyed óra után
- mikor már a fél lakás készen volt-, olyan rosszul lettem, hogy le kellett
feküdnöm az ágyamba, és egész délután meg sem bírtam mozdulni.
Aztán haza jött a húgom, és bejött a szobámba
filmezni. Megnéztük a Harry Potter és a Titkok Kamráját. Már a Tiltott
Rengetegben voltak Aragognál, mikor megjött anyu.
Két perc múlva összerezzentünk mindketten, mert anyum elkezdett sírva(!) kiabálni, hogy én mekkora egy lusta
disznó vagyok, hogy egész nap itthon fekszem, és arra nem vagyok képes, hogy
elmosogassak magam után. (Azt persze nem vette észre hogy mit csináltam a
lakással..) A kedvencem ez volt: "Gondolkozz el kislányom. Tudod min? Hogy
hova fogsz járni iskolába Németországba, mert jössz velünk."
Na tisztázzunk valamit. Én NEM megyek
Németországba. Nincs az a pénz, hogy félbehagyjam a tanulmányaimat, és kint
visszaültessenek általános iskolába csak azért, mert nem mosogattam el.
Felejtős. De elég jó úton járnak, hogy megutáltassák magukat velem. És az is
biztos, hogy ha kényszerítenek az ország elhagyására, nem lesz egy nyugodt
percük se tőlem, azt garantálom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése